A stratégiakészítés művészete a változó világban 2.

De mi az, illetve mik azok az eszközök, amelyek ilyen gyorsan változó és kiszámíthatatlan-előrejelezhetetlen körülmények közt használhatóak, működőképesek?

Ehhez figyelnünk kell a menedzser gurukra, akik azt mondják: Készülj a váratlanra! Avagy mások: „Legyenek alternatíváid!” Ez eredményezte aztán a szcenáriótervezés módszerének kialakulását, ami egyszerre két dolgot ötvöz: a bizonytalanságot, az előrejelzés pontatlanságait és ebből eredő esetleges hibás tervezést (az „igazság” keresésére koncentrálást, az egyetlen „jó” tervre, a stratégiára redukálás helyett) elképzelhető- lehetséges szcenáriumok felvázolásával (when iff, amennyiben-akkor) készül fel a feltehető változásokra. Így azok bekövetkeztekor „csupán” addig futó „A” tervről áttér a „B” tervre vagy a „C”-re esetleg az „F”-re.

Ehhez a menedzsment részéről egyrészt megfelelő képzelőerő illetve un. intencionális (feltételezés) alapállás szükséges.  Ugyanezt érjük el, ha azoknak, akik a várost építik, működtetik, azaz a városfejlesztés aktorai, vagyis az urbanizáló erőknek az intencióit, szándékait vagy másként fogalmazva, azokat a jövőelképzeléseket, amelyek maguktól, azaz spontán létrejönnének, megismerjük és egy - egy forgatókönyvként végiggondoljuk. Mivel ahány ember annyi jövőkép, jövőre vonatkozó elképzelés, ezért megkísérelhetjük tömöríteni illetve szcenárió-beszélgetések során karakterizálni, egyszerűsíteni, csoportosítani a lehetséges jövőelképzeléseket.

Ezeknek a jövőképeknek a hátterében a mozgatórúgók szükségletek, igények, vágyak, utópiák állnak. A számtalan választási lehetőségből bizonyos elemek egyes időszakokban megerősödnek, ugyanazon szükségletek más kielégítési módokat igényelnek, stb.

Ezek feltárása és ezek karakteres és világos, néha steril bemutatása, visszatükrözése elősegíti a megszámlálhatatlan lehetséges jövőelképzelés tömörítését, egyszerűsítését 3-5 jövőképre, valamely értékválasztást támogató forgatókönyvre.

2015-01-31