Az Erzsébetvárosi Zsidó Történeti Tár

Elkészült az ERZSITT épülete a Csányi utcában

Részlet a múzeumi koncepcióból és projekt kézikönyvből

A zsidó életmódközpontként létesülő Törtneti Tár, a közel kétszáz éves zsidó jelenlét – fókuszálva a 20. század első felére – attribútumait, az életük mindennapjait, ezzel kultúráját teszi megismerhetővé, ezzel hozzáférhetővé. Ezzel a létesítménnyel nem csupán emléket kíván állítani Erzsébetváros a múltnak, hanem megérthetővé teszi a korábbi termelési és életmódokat, azoknak a kulturális identitással, ezáltal a hely szellemével, szellemiségével való kapcsolatát.

A Történeti Tár létrehozásának alapgondolata egybecseng Orhan Pamuk Nobel-díjas török író, az isztanbuli Ártatlanság Múzeumának alapítójának főbb megállapításaival: először is, „kicsi és gazdaságos múzeumokra lenne szükségünk, amelyek az emberségünkhöz szólnak… Egy múzeum sikerességét abban kéne mérni, hogy mennyire tudja a múzeum az egyének emberségét megmutatni… Ha a tárgyakat nem emelik ki a saját kontextusukból, hanem saját természetes közegükben hagyják őket, önállóan is el tudják mondani a maguk történeteit. Visszafogott múzeumokra van szükség, amelyek tisztelik az utcákat, a házakat és a boltokat maguk körül, és saját narratíváik pillanataivá tudják őket alakítani.”

Ezen gondolatokkal teljes mértékben azonosulva, és annak ismeretében, hogy a jövő múzeumának ilyen egyéni emberi sorsokat kell megmutatnia, az intézmény előtt sokrétű feladat áll.

            Egyrészt szeretné bemutatni, hogy laktak, éltek, dolgoztak, alkottak a hajdan a helyiek, a nagypolgár kereskedőtől, az iparosig, a munkástól a rabbiig tehát egy társadalmi tablót kínál a 19. század végétől a 20. század közepéig, láttatva itt élők életmódját. E történeti tár nem vallási gyűjtemény, hanem zsidó identitású (hagyományú, vallású) emberek mindennapi életének körülményeit (tárgyait, bútorait, eszközeit, ruháit) mutatja be. S bemutatja azt is, hogy a magyar zsidóság mivel járult hozzá a magyar polgárosodáshoz, a magyar kultúra, ipar, kereskedelem, innováció, oktatás, tudomány fejlődéséhez.

            Másrészt az időszaki kiállításokon át a terek, házak, itt lakók történetét, s híressé vált alkotók művészek életet mutatja be a tértől és időtől függetlenül, tehát a házban és a virtuális térben egyaránt. Az időszaki kiállítás lehetőséget biztosít arra, az állandó kiállításon fókuszba helyezett fél évszázadón túlmutató 18. és 19. századi, illetve a 20. század második felének témáit is feldolgozza, valamint a már az állandó kiállításon feldolgozott témákat tovább mélyítse.

            A koncepció következő eleme az is, hogy olyan kutatóhelyet, elsősorban az interneten utolérhető könyvtárat, szakmai gyűjteményt hozzon létre, ami a Belső-Erzsébetváros életének mozzanataihoz forrásokat kínál – a jövőnek építkezőknek.

            Negyedrészt élővé varázsolja múzeumpedagógia eszközök segítségével a múltat és annak fontos üzeneteit a különböző korú iskolások számára. Egy-egy nép, népcsoport életmódjának, a vallási szokásainak, a hagyományainak, történetének megismerése, segít legyőzni a faji, vallási előítéleteket.

Dr. Saly Noémi meglátása szerint: „Nagyon jó elgondolásnak tartom, hogy a figyelem nem hírességekre, hanem tipikusnak mondható hétköznapi kisvilágokra irányul. Ez a látogatót közelebb viszi a látottakhoz, megértheti, hogy mindannyian formálói és elszenvedői vagyunk a történelemnek, mindenki részese a másik történetének is, mindenki felelős a másikért, és nincs érdektelen sors, érdektelen ember. A kiállításban szereplő alakok lehetnének a szüleink, nagyszüleink, szomszédaink, végső soron mi magunk is. A megértés és azonosulás pedig az emberi együttélés jobb minőségéhez vezet. Kevés dologra vagyunk ennél jobban rászorulva.”