Kollektív Kreativitás

A világ változik. Mi magunk változtatjuk! Világunk, a Föld, egyre „humándomináltabbá” válik. Mindaz, ami (vissza)hat ránk, mi magunk, emberek tesszük, és az, amit teszünk, és ahogyan tesszük az mind a mi felelősségünk!

A környezetvédő „zöldek”, a 70-es években (’68 után) ezzel a filozófiával indítottak útjára egy új civil mozgalmat. Ez a kezdeményezés egy új szemléletmódot terjesztettek el később a világpolitikában is, és ’92-es Riói Konferenciának is híres deklarációjává vált, amely azóta is jól érezhetően befolyásolja a humán gondolkodást. Valahogy hasonlatosan, mint amikor a későgótika díszeit, a 1400-as évek végén, az Itáliából induló reneszánsz mozgalom befolyásolhatta, amely szemléletmód lassan a világpolitikai gondolkodás részévé is vált, (igaz a „világ” akkor még kisebb volt, kb. mint a mai EU).

Ma már jól látható, hogy szükség volt egy átmeneti időszakra, az új paradigma kialakulására és meghonosodására, és vegyük észre a világ így változik ma is. Ez alatt az idő alatt két, eltérő paradigma az élet minden területén egymás mellett, és egyszerre egymással „harcban” van jelen. Így van ez minden átalakulásnál, a hitvitákban, a művészetekben, az építészetben, de az életmódban és a termelési módban is, mint pl. a polgárság, városok kialakulásánál is megfigyelhetjük.

Megfontolás- a kezdetek

Egy kis szakértőkből álló csoport, a beszédes Quo Vadis nevű cég kezdeményezésére a 90-es évek közepe táján útjára indított több kezdeményezést, jellemzően mindet azzal a szándékkal, hogy a változásokat követő nyilvánvaló átmeneti időszakban a szükségesé váló új paradigma kialakítását előmozdítsa, a politika napirendre felvetesse.

Többek közt e kezdeményezések egyike volt a KÖZTEREK és a FŐUTCÁK gazdasági, társadalmi és fizikai újjáélesztésének (renaiscente) menedzselése.

Az ebben a csoportban résztvevők, új paradigmát képviselő, az elitista fizikai tervezés elsődlegességét tagadó, különböző műhelyekben dolgozó „reformerek” között, diskurzus indult, hogy tisztázható legyen: valóban fontos dolog-e a köztereink gazdasági hatékonysága, működőképessége, fizikai állapota, társadalmi súlya, közösségformáló szerepe, elfogadottsága márkásító ereje?  

Városépítészek és építészek egy kis csoportja (még nem csapata) között disputa tárgyává vált, hogy mi fontos, és ezzel összhangban a MIÉRT, MIT, MIKOR és HOL. Ezekkel a kérdésekkel párhuzamosan a csoport azt is a párbeszéd témájává tette, hogy HOGYAN kellene tervezni a közösség tereit, általában a városokat, mint egy „Gesamtkunstwerk” azaz közösségi alkotás. Lévén, hogy szemben a szocialista paradigmával, ahol a várost a polgárai „készen kapták” immár a polgárai nem csupán használják, használhatják, hanem maguk is, és vállalkozásaik is építik, és üzemeltetik azt.  

Vajon nem egy KOLLEKTÍV KREATIVITÁS eredménye-e mindaz, ami végül létrejön, és ami megvalósul, és végül mindenki (használó és üzemeltető) örömére jól és fenntarthatóan működik, mindenkinek, polgárnak és városhasználónak egyaránt örömet okoz.

Indítás- indulás

A Közterek Megújítására, újratöltésére és hasznosítására több, civil kezdeményezés indult a 2000-es évek közepétől. Ezt a stafétát átvéve  a Studio Metropolitana a főváros által nyújtott forrásokkal határozott kezdeményezésekkel útjára indította a Közterek Tematikus Utcák menedzselésének új paradigma szerinti újjászervezésének programját. Ennek eredményeként pár kísérleti programmal, és kísérleti „Kollektív Kreativitás” megszervezésével, menedzselésével a ’10 –es évek elejére több Tematikus utca és köztér megújítása is elindult. Ezek egy része, még a korábbi paradigma szerint „fölülről” szervezett és irányított, „nagyberuházás” logikával, míg pár köztérprojekt közülük, már a „részvételi” avagy Kollektív kreativitás logikája mentén terveződött meg és alakult át.

Így a Bartók Béla úton is, anno 2010-ben kezdeményeztük, és jött létre egy alulról építkező civil szerveződés. Ennek, mint minden szervezetnek, vállalkozásnak így hasonló önszerveződésnek feladata a lendület fenntartása, források, értékek biztosítása, szervezése és mindehhez a szükséges szakértelmek mozgósítása lett volna. Lévén, hogy a megalakult szervezetben a lendület, a tűz kialudott, pontosan nem jött létre a működést biztosítani képes (ön)szerveződés, a csoport a gazdasági kihívások, szorító szükséglet által hajtva újjászervezte önmagát. Ennek, a közel egy évi előkészítésnek az eredményeként jött létre először informálisan, majd 2013. 11. 11-én deklaráltan is a Kult11 Egyesületet, mely hitet tett a polgári részvétel az önszerveződés és (nyitott forráskódú) együttműködés mellett. Ez a szervezet, egyre jobban kiépülő struktúrájával, alapvetően a Kollektív Kreativitás hitével felvértezetten, megszólítja az érintett civileket, igyekszik bevonni őket a megújítás folyamatába. Lassan formálódóban van az a „márka”, és egyben ezzel összhangban szolgáltatáskínálat, minőség, stratégia, amelyet a résztvevők kis „(él) csapata” igyekszik a szakértőkkel és a közreműködőkkel úgy formálni, hogy a szükséges források megszervezve egyre fejlődhessen és fontos kitüntetett helyként, kulturális tematikus utcaként pozícionálja, pozícionálhassa magát a Bartók Béla Boulevard.

Ezzel a programmal összhangban magának a KULTURÁNAK mint olyannak is szükséges az újragondolása. A világban folyó folyamatokból jól látható átalakulás folyik ezen a területen is. Egyre világosabban körvonalazódik, hogy a statikus „bemutatás” mellett egyre inkább teret nyer a kultúrában is a kollektív kreativitás, a részvétel. Olyan programok, rendezvények, interakciók és performanszok, melyek szintén a 70-es évektől indultak hódító útjukra, és tudják egyben újrapozícionálni a BBB Bartók Béla Boulevard kultúrközeget mint alkotó, részvételt kínáló egyfajtát oktató-szórakoztató (editainnement) szabadidő és üzleti-tér.

Feneketlenkedések

A formálódóban lévő civil Kult11 Egyesületen belül 2013 nyarán egy mikro-csapat hozzálátott a meglehetősen degradált Feneketlen-tóról és környékéről szóló fejlesztési koncepció kidolgozásához, kihasználva a Tér_Köz pályázat kínálta anyagi lehetőséget. A cél az volt, hogy lehessen a térről egészében (total picture) beszélni, a részek összhangját megteremteni majd ennek alapján, elemi projektre bontva a teret, a megvalósítást a szereplőkkel összhangban, közösen megvalósítani.

A Tér_Köz pályázatot megelőzve került beadásra a Fővárosi Vagyonkezelő Központ által kiírt másik pályázat a Parkszínpad hasznosítására, a Kult 11 Egyesülettől függetlenül. Nem volt koncepció, illetve csupán a XI. kerület által meghatározott szempontok voltak irányadóak a funkcióra.

Felfedezve a kettősséget a két pályázat szellemisége között, a civil csapat felhívta az önkormányzat figyelmét a belső ellentmondásra, minek eredményeként úgy tűnt megoldható annak feloldása. A részletek taglalása nélkül, ez nem jött létre, nem került beadásra a Tér_Köz pályázat, így az átfogó terv elkészítésére nem mozdult meg pénz. A Parkszínpad hasznosítására a vagyonkezelői pályázat nyertesei azonban nyitottságot mutatottak - lévén, hogy nem volt programjuk, illetve az nem volt publikus.

Mindezekkel párhuzamosan építészhallgatók egy kisebb csoportja eldöntötte, hogy továbbgondolja a tér fejlesztésének átfogó képét kidolgozandó anyagot, kísérleti közösségi tervezéssel színesítve a programot. Így született meg a Kult 11 Egyesület együttműködése az Építész Klubbal. A folyamat 2013 novemberétől szerveződik.

Mind a Kult 11-et, mind a civil mikro csoportot, mind az Építész Klubot meglepte a hír, miszerint a tizenöt évre tulajdonba adott Parkszínpadra immár van a vagyonkezelői pályázaton nyertes tulajdonosoknak az eredetitől eltérő elképzelésük.

Workshop és közösségi tervezés a Feneketlen-tó és környezetésnek jövőjéről - "Gondolkodjunk Együtt a Feneketlen-tó Jövőjéről" címmel párbeszédet kezdeményezett a Kult11 Egyesület.


www.facebook.com/Kult11

www.facebook.com/events/668208393237334/

2014-03-24