A stratégia készítés keretei a változó világban - Óbuda modell

A „jó” stratégia nem elsősorban lehetőségek és veszélyek előrebecsléséről szól, hanem láthatóvá tesz egy új keretbe illesztett perspektívát. A lényeges kérdés az, hogy a projekt, mint egész miként tud hozzájárulni a kerület – város, vagy csupán egy szervezet jólétéhez, sikerességéhez, prosperitásához, boldogságához, harmóniájához. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a stratégia önmagában nem elég, hanem szükséges egy jól működő / működtetett szervezet, amely a stratégáit - mint új kívánatos helyzethez vezető utat – új, integrált módon menedzseli. Így a stratégia alkotással egyidejűleg a stratégia végrehajtásában fontos szerepet játszó szervezet alkalmasságát (kompetencia, személyi feltétel) is érdemes körül járni.

Hiszen nem lehet cél, egy statikus végállapotot rögzítő, adminisztratívan előírt dokumentumot alkotni, amelynek valódi célja az állami (EU) források megszerzéséhez szükséges háttérfeltételek igazolása! Ezzel szemben cél, egy dinamikus eszközként viselkedő terv előállítása, amely által képessé válhatunk irányítani az „izgő-mozgó” környezetet, illetve megérteni a „környezeti” bizonytalanságokat.

Jelen változásokkal teli, dinamikusan fejlődő „térben” képesnek kell lennünk úgy felfesteni a valóságot  hogy nyitva hagyjunk opciókat, lehetőségeket – allokáljunk forrásokat és mozgassuk szervezzük át időben azokat, ha a környezet megváltozik. Ehhez azonban szükséges tudnunk, hogy a fogyasztók elvárásai igényei miként változnak a jövőben. (Steve Jobs megközelítése szerint: „Tudni akarom mi a fogyasztók igénye, még mielőtt ők maguk tudnák azt.”).

A stratégia készítés kihívása jelenleg, megérteni a mai fogyasztók - akiket tán megértünk és ki is tudunk szolgálni – viszonyulását a holnap fogyasztóihoz. És mindezek mellett még a versenytársakkal (környező kerületek, települések, pl. B.kalász mint az M0 melletti pozíció, pesti oldal a XIII kerület, Budai Belváros, Üröm, stb) és politika-készítőkkel (Budapest vagy / és agglomeráció, Duna régió, stb.) is együtt kell interaktív módon dolgozni. A makrogazdasági hatások sem tesznek lehetővé „egylövéses” megoldást, hiszen nem igazán tükrözik a realitásokat és ráadásul a külső környezetben is történhetnek váratlan változások.


Általában a jó stratégiának „szerves” organikus természete van. Alapvetően komplex, összetevők eredményeként születhet meg a kívánatos eredmény, azaz teljesülhetnek be a vágyak és utópiák. Mintegy a jó stratégia pozitív kimenete, eredménye, „termése” lehetnek a jólét, társadalmi harmónia, kohézió a fenntarthatóság, avagy a megfelelő környezet, az egészség, a kultúra, a mobilitás, stb. Tapasztalatunk szerint az emberek éppen ezeket a „gyümölcsöket” szokták megnevezni célként, holott ezek sok, egymással összefüggésben lévő összetevő eredményeként születnek meg. Vagyis ezeket nem lehet közvetlenül elérni, megvalósítani.

Ráadásul a versenyképesség, azaz a pozícióelőny, ami fontos vezérmotívuma szinte minden stratégiának, ciklikus jellegű, azaz valamely előny, érték adott keretek közt pozitíven kiaknázható, majd vagy más település hasonló, de jobban kihasználható értékekkel rendelkezik, vagy más értékek válnak fontossá, új szükségletek kielégítése iránt jelenik meg kereslet.

Éppen ezért használható metaforaként a gyümölcsfa. A talaj minősége és a rendszer megfelelő működése-működtetése, azaz a gyökerek, a törzs és az ágak határozzák meg a fa erejét és „gyümölcsöző”, termő kapacitását. Ez egy dinamikus folyamat, amelyben meghatározó a termőtalaj. Azaz a társadalmi környezet tartalmazza azokat az elemeket, amelyben a versenyképesség mai összetevői (talentumok, innováció képesség, vállalkozókészség, stb., azaz a szükséges humán tőke tápot kap(hat).

Ebben a talajban erednek azok a gyökerek, amelyek meghatározóak a fa növekedése, törzsének és ágainak alakulása szempontjából. Ezek nagyobbrészt az emberi tőkével, emberi összetevőkkel kapcsolatosak és relatív egyszerű eszközökkel lehet befolyásolni, javítanak javítani a versenyképesség érdekében. Ilyenek a talentumok, (hozzáértések, életfogytig tanulás, oktatási eszközök, stb) a kapcsolatok-hálózatok (telekommunikációs és információs hálózatok, stb.) a vállalkozási készség (klaszterek, szerveződések, személyiségek, stb.) és vállalkozó környezet, valamint innováció (kapcsolat a cégek és kutatóintézetek, start -upok támogatása, stb.)

Ebből a társadalmi környezetből kinövő törzs a tulajdonképpeni iparstruktúra. Ez korábban a könnyűipar és a szabadidőipar volt Óbudán, mára ez átalakult, új „iparok”, szolgáltatások telepedtek meg, miközben számos korábbi –speciális szakértelmeket igénylő - iparok „kihaltak”. A városrész „függő” helyzetbe került, emberi tőkéje a nagyvárosban máshol „értékesül”, értékesíti magát. (csak munkaerő) Ez az ipari struktúra biztosítja a kerület, a hely termelékenységét. Vagy csupán „fogyasztókból” és ezekre épülő szolgáltatásokból áll (lakó zóna) vagy vegyes vállalkozói-ipari és lakózóna, amely esetben a prosperitása lényegesen nagyobb, a városrész „gazdagabb”, ezáltal aztán vonzóbb lesz, lehet.

Az ipari struktúrából kinövő ágak, olyan kimeneteket eredményeznek, mint a foglalkoztatás-munkahelyek, ezzel keresetek, valamint a profit és a beruházások a térben, amiből így az adók és más hozzájárulások származnak.

Egy erős fa fog tudni olyan „gyümölcsöket” teremni, mint a jólét, a társadalmi befogadás-kohézió, illetve ezeket támogató lakás és környezetminőség, a mobilitás (nem csupán közlekedés) kultúra, stb.

És ezek aztán visszahatnak a talaj minőségére, a gyümölcsök javítják a fertilitását, termőképességét, a talentumok vállalkozások, az innováció megtelepszik benne. Márpedig a jóléthez és az ezt előmozdító versenyképességhez a talajban lévő-élő „gyökerek” azaz a humán tőke a meghatározó.

Mint láthatjuk, ennek a szimbiózisnak, a termékeny talajnak, társadalmi környezetnek és a benne megtelepedni tudó-kívánó emberi kapacitásoknak van meghatározó szerepük a kerület „kibocsátásában” azaz outputjában. (modellként érdemes a Graphisoft Park-ra gondolni. Már túljutott első újratermelési ciklusán, már a „törzs” ereszt új „gyökereket” vonzza a körzetbe lakni a talentumokat, vállalkozásokat…)

A „fához” társított „kertész” (komplex menedzsment) tudja biztosítani, hogy a fa maga a kívánt módon fejlődhessen a maga szerves komplexitásában.

 

2015-01-27