Interjú Gauder Péterrel egy befektetői Útmutató elkészültének apropóján

Addig is, amíg a tervezési metodika megújítása nem történik meg, van-e olyan eszköz, amely segítséget nyújthat egy fejlesztőnek, avagy befektetőnek a hivatali procedúra útvesztőjében való eligazodásban?
Úgy tudjuk, hogy az ingatlan-befektetők számára több szervezet összefogásában elkészült egy Befektetői Guide.

 

Milyen szükségszerűségből és milyen céllal készült el az un. Befektetői Guide?

Többszöri nekifutás után jött létre a Budapesti Ingatlanfejlesztői Útmutató, avagy Befektetői Gide. Ez nem más, mint egy „sorvezető”, amely a mai jogszabályok mentén teremti meg a szükséges komfortos információmélységet, hogy az ingatlan-befektetők jobban eligazodhassanak a hivatalok útvesztőjében,. Januártól várható egy módosított, immár aktualizált anyag, annak érdekében, hogy segítse a Metropolis tőkevonzó képességének javulását, növelését. A jelenleg még csak Budapestre kidolgozott Guide alapvetései reményeink szerint elterjeszthetőek az ország nagyvárosaiban, településein. Legfőbb cél lehetne, hogy a mostani „van” helyzet után kidolgozásra kerülhessen egy jobb „kell” helyzet, amellyel innoválható, javítható az ingatlanbefektetések hatékonysága is. 

Miért használja elég régóta előszeretettel, azt a kifejezést, hogy a „király meztelen”?

Úgy gondolom, hogy itt az idő arra, hogy nevén nevezzük a problémát: a tervezési rendszer anomáliáit, mint a fejlesztéseket akadályozó, gátló tényezőt. Sokan felismerték, hogy a jelenlegi tervezési rendszer, ami a szocializmusban alakult ki - és azóta sem változott meg, mert nem igazították a piaci és demokratikus döntés körülményeihez, - nem alkalmas a fejlesztés, fejlődés, városépítés irányítására, a folyamatok kézbentartására. Ahhoz, hogy valóban hasznos, használható „eszköz” készüljön, világosan ki kell mondanunk, hogy a régi eszközök nem alkalmasak a megváltozott piaci körülmények között a megfelelő szabályozásra, így azok, akik azt gondolják, hogy kisebb-nagyobb javítgatásokkal a megfelelő eszköz előbb utóbb létrejöhet, azok véleményem szerint tévednek. Új „szerszámra”, új eszközökre van szükség, melyek a piaci körülmények közt működő országok, gazdaságok esetében már kidolgozásra kerültek és gyakorlati hasznosulásuk eredményes.

Konkrétan mire gondol, minek és hogyan kellene megváltoznia, illetve hol fedezhetőek fel legfőképpen a hiányosságok? 

Elsősorban két területe van a hiányosságoknak: a piaci logika beépülése a tervezésbe, a másik pedig a demokratikus logika érvényesülésének hiánya a tervezés során. Mindezek mellett mintegy ezeken átmetszve a tervezésnek a voluntarista, mindent egyszerre megoldani, szabályozni kívánó természete a folyamatmenedzselés hiánya, és a jövőtervezés a stratégia tervezés helyett operatív vagy projektszintű tervezés primátusa.
Ezek alapján ma nem a közösség irányít, hanem a piac rövidtávú logikája ellen folytat szélmalomharcot a szabályozáshívők serege. Néha a tervezők több szabályozást is készítenek egy helyszínre, pedig elég lett volna csak egy,ami jó! Sajnos a szabályozás ma az egyetlen eszköz, amit használunk és csak elenyésző azon tervezők száma, akik figyelembe veszik a terv készítés során a megvalósítás szempontjait, köztük a piaci kereslet-kínálat törvényeit, a marketing szempontokat. Megvalósíthatósági elemzés nem támasztja alá a szabályozást, így azok gyakran közpénzből valósulnak meg. Mivel a tervezés nem érti a piac logikáját, a még több szabályozás, a túlszabályozás irányába tolódik, mert a rendelet készítői azért azt érzékelik, hogy kifolyik ujjaik közül a jövő irányítása, ezért „szorítanak rajta” még egyet.


Milyen tettek vannak a kritikus szavak mögött a helyzet megváltoztatására?

Már 1992-93-ban az angol Környezetvédelmi Minisztérium támogatásával szerveztünk konferenciát a témában. Ezen egy pilóta projektet javasolt a grémium, de a deklaráció kiadását akkor sem a minisztérium képviselője sem az egyetem professzora nem támogatta.
1996- ban egy európai támogatású projekt (COSTRAT) keretében elkészült a diagnózis, de ez sem mozdította ki állásaiból a fővárost, és az érintett minisztériumot.
Aztán 2000-ben a holland MATRA program támogatásával készítettünk kísérleti tervet a Duna-kanyarra, ami a „struktúraterv” illetve –tervezés meghonosítását célozta. Ezen is részt vett minisztériumi képviselő. A Minisztériumban a „láng őrzői” közül néhányan egy reform kidolgozását kezdeményezték pár éve, amihez meghívtak, de az első diagnózis felállító megbeszélést követően sajnos elhalt a munka.
Most talán a fővárosban sikerül a Duna Főutca kapcsán egy kísérleti tervezést modellezni, elsősorban a folyamatot megfelelően létrehozva. Ez persze még messze van a komplex megoldástól, a szükséges „eszközhasználattól”. De már valami.
Most, a Gide készítésébe bevontak között érdeklődés mutatkozott, egy esetleges komplex megoldási javaslat kidolgozására. Vagyis van remény, ahogy a zen mondás is mondja: „Ha egyvalaki álmodik, az álom, ha sokan álmodják ugyanazt, az a valóság kezdete”.

2010-11-29