Street-art, mint köztérfejlesztő építő elem - interjú Gabay Gergely street-art művésszel

Mi is az a street art? Hogyan értelmezzük? Önkifejezés, avagy design eszköz?
Én inkább önkifejezésnek látom. Egy jelhagyás. Elgondolkodtatni, megnevettetni az embereket az utcán, hogy egy kis színt vigyen a reklámok és hirdetések unalmas világába.

Hogyan látja Magyarországon a street-art fejlődését, milyen irányba tart? Milyen iskolái vannak?
Hullámzik. Nincs fő irányvonal, minden alkotó a saját vonalát követi. Ezen alkotó művészetnek nincs iskolája. Mindenki saját maga fejleszti, ezért is olyan érdekes.

Tud-e a környezetére nézve megújító célzatú lenni egy-egy alkotás?
Szerintem igen. Aki hozzá fog ehhez a műfajhoz, az valamit szeretne átadni, megmutatni az embereknek önmagából és a gondolataiból, amely legtöbbször pozitív irányú.

A városi kontextus hogyan határozza meg az alkotások témáját, mennyire tud és akar alkalmazkodni a környezethez?
Több féle törekvés jelent már meg. Vannak, akiket nem befolyásol a környezet, azok többnyire öncélú alkotásokat teremtenek – amelyek persze lehetnek érdekesek – ezek kevéssé lesznek összefüggésben a kontextussal. Vannak, olyanok, akik viszont szeretik a hely-specifikus témákat, amikor az alkotás szerves része a környezetnek, vagy esetleg fordítva. Ez teljesen az alkotótól függ. A város rengeteg témát kínál. Számos példát láthatunk, ahogy ezt az alkotók ki is használják.


tűzfal elképzelés a KirályutcaDesignutca Klaszter kezdeményezésére a VII. kerületben

Milyen szempontok alapján választja ki azt a felületet/területet, amit meg szeretne festeni?
Egyrészt a mondanivaló alapján választok helyet. Szeretek olyan dolgokat festeni, ami letakarja a firkákat és tejesen más színben tünteti fel az adott helyet.
Másrészt pedig fontos a fal felülete, például átázott falra nem szoktam dolgozni, mert tudom, hogy az hetek alatt lepattogzik, így eltűnik az alkotás. A falfelület megválasztása attól is függ, hogy milyen technikát használok, pl. a sablonhoz szép sima fal kell, hogy szépen mutasson.

Ha ki lehet jelölni „tipikusan jól megfesthető” térfalakat, akkor ezeket hogyan lehet jellemezni, milyen épített környezet veszi körül? Mennyire van hatással a munkára a „hely szelleme”?
Témaválasztás kérdése. Számomra szinte minden fal „jól megfesthető”, mert mindenhová el tudok képzelni egy ötletes képet, egy modern környezet természetesen más témát kíván, mint mondjuk egy gyárépület vagy egy lakótelepi környezet. Egy kopottabb régiesebb környezetbe nem festek modern dolgokat, hanem próbálok igazodni a „hely szelleméhez”. Amikor szép, modern környezetben alkotok, próbálok nagyon pontosan, szépen alkotni, olyan dolgokat, hogy az visszaadja a környezet hangulatát.
A nem öncélú művész „tipikusan jól megfesthető” felület választása: az unalmas, szürke, nem szép fal, melyet azért jó megfesteni, hogy felvidítsa a környezetet, a környéket!


nemzetközi példa - forrás KirályutcaDesignutca Klaszter

Általában kigondol egy témát és ahhoz keres szabad felületet vagy meglát egy térfalat és az inspirálja?
Általában meglátok egy térfalat és az ad inspirációt, de előfordult már olyan eset is, amikor egy meglevő témához kerestem helyet. A felület számomra mindig kihívást jelent. Az, hogy mit és hogyan valósítok meg, nagyban függ a felület helyétől és minőségétől is.

 

 

Mióta alkot köztereken/közterületeken? Miért pont ezt a kifejezésmódot választotta?

1996 óta alkotok a köztereken. Befolyásoltak a külföldön látottak. Rengeteg utcai művet láttam, amelyek látványa elgondolkodtatott, befolyásolt (érzelmileg, hangulatilag) és egy idő után én is szerettem volna része lenne annak, hogy elgondolkodtassak más embereket az alkotásaimmal. Ez valószínű az „itt jártam” felirat egyik formája, én azonban nem akartam ennyire öncélú lenni.


Általában mennyi időt tölt egy kép megalkotásával? Szokott-e a helyi a közelben lakókkal, járókelőkkel kommunikálni, megszólítják-e?
Fontosnak tartom, hogy az alkotást befogadja a környezete, ezért is tervezem meg és nem csak véletlenszerűen alkotok. Nagyon figyelek arra, hogy az embereknek is tetszenek a munkáim, ez 5-6 éve szerves része az alkotói feladatomnak. 90%-ban előre megtervezem a köztéri munkáimat, fontos számomra, hogy mit és hogyan valósítok meg. Előfordult, hogy 24 órával az ötlet megszületése után már a falnál festettem, de megesett, hogy 2 év telt el az ötlettől a megvalósításig.

Festéskor mennyire gondol a munka utóéletére, illetve a későbbiekben nyomon követi-e a munkák hatását, fogadtatását?
A műfaj maga nem időtálló alkotásokat produkál, lefestik, összefirkálják, vagy egyszerűen lekopik, eltűnik idővel. Az elkészítés után próbálok nem annyira törődni a sorsával, mert tudom, hogy az utca nem a Louvre. Természetesen szomorúan látom, amikor egy munkámat összefirkálják vagy lefestik.

Meg lehet-e állapítani olyan ismérveket, tulajdonságokat - mind a kép oldaláról (pl. témája, szín- vagy formavilága), mind pedig a társadalom oldaláról (pl. idősek vagy fiatalok laknak-e az adott területen, milyen státuszúak lakják) - amelytől függ egy kép pozitív fogadtatása?

Az utcák, terek, térfalak tudatos kialakítása, karaktere nagy mértékben meghatározza az emberek kötődésének erősségét egy területrészhez, egy-egy alkotás akár tájékozódási, találkozási pontként is funkcionálhat.

Figyelembe szoktam venni a környezetet, milyen emberek laknak a környéken, a hely környezetében. Ez nagyban befolyásolja a mű élettartamát is. Az a tapasztalatom, hogy a lakosság körében sikeres alkotások sokkal hosszabb ideig maradnak fent, mint olyanok, amelyeket nem szeretnek. Vannak olyan témák, amelyeket szinte mindenki kedvel és mindenkinek tetszik. Ezek általában egyszerű témát. Ezekre építve is lehet olyan érdekes műveket elkészíteni, ahol az alkotó is elégedett.

2011-01-18